A Felvidékről kitelepített magyarok emléknapján

A felvidéki magyar nemzeti közösség egyik fontos társadalmi feladata, hogy emlékezzen és egyben emlékeztessen azokra az eseményekre, amelyek meghatározó módon befolyásolták számbeli kisebbségi létünket.

A Csemadok egykori országos elnöke, Dobos László a szégyenteljes esemény, a kitelepítés ötvenedik évfordulójára vetette papírra a következőket: „Viharos félévszázadot éltünk. Kiittuk ez idő sokféle keserű poharát. De erényünk, hogy nem tanultuk meg a gyűlölködést. Nincs bennünk zsugorító harag és gyűlölet. De mint minden földönfutó nép a maga  törvényét alkotja meg – mi is ezt tesszük. Törvényünk az önbecsülésünk. Törvényünk  a mások tisztelete. Törvényünk  a szülőföldhöz való jogunk, iskoláinkhoz, nyelvünkhöz , tulajdonainkhoz való ragaszkodásunk.

Az ötvenedik évforduló óta már eltelt egy újabb negyedszázad. A mások tisztelete részünkről megmaradt, bár iskoláinkhoz, anyanyelvünk  használatához való jogainkat még ma is többen megkérdőjelezik. Mindezek ellenére továbbra sincs bennünk gyűlölet. De felejtés sem. Nem feledjük, hogy az emlékezet ébren tartása vezethet csak a gyógyuláshoz.  Ezért kell emlékeznünk, ezért szükséges a múltismeret átadása a következő nemzedékeknek. Ez egyéni és egyben kollektív, közösségi felelősségünk.

Azért is szükséges emlékeznünk, mert még mindig vannak olyanok, akik az etnikai tisztogatást, az emberiség elleni bűntettet, a kitelepítéseket, a deportálásokat, az ún. lakosságcserét  megpróbálják magyarázni, az akkori döntések következményeit egyoldalúan enyhíteni. Megmagyarázni a megmagyarázhatatlant.

Nem lehet, nem létezhet magyarázat arra, hogy a második világháborút követően csaknem megszűnt létezni a csehszlovákiai német számbeli kisebbség, a magyar  nemzeti közösség pedig a retorziók miatt a létszámát tekintve a felére csökkent, elveszítette értelmiségét, gazdasági potenciálját.

Ha az országban, amelyben élünk, nincs akarat még a bocsánatkérésre sem, és Európa is ez ügyben  szégyenteljesen hallgat – legalább mi ne maradjunk  adósaik azoknak az elődeinknek, akik a megpróbáltatások és meghurcoltatások ellenére  is megtartották nemzeti hovatartozásukat és  fontosnak vallották közösségi gyökereiket. Az ő példájuk  erőt adhat mindannyiunknak emberségből, helytállásból, a nemzethez való ragaszkodásból  még napjainkban is.  Ne feledjük mindezt és nemcsak a mai emléknapon...

Bárdos Gyula