48 - Farkas Tibor, a Csemadok Érsekújvári Területi Választmányának tagja (900)

Kapcsolatunk a Csemadokkal régen kezdődött. Valamikor 6-7 éves koromban. Amikor a Csemadok érsekújvári színjátszói a Szeretve mind a vérpadig című darabot vitték színpadra, melyben apám Bornemissza János kuruc hadnagyot alakította. Miután a darab sikeres volt, az egész környéket bejárták vele, s jobb híján engem mindenhova vittek magukkal.

Nem mondom, hogy mindig egyforma lelkesedéssel kísértem a társulatot, de még most is szívesen emlékszem vissza azokra az időkre, a szereplőkre, a meghatódott nézőkre. Már akkor végérvényesen eldőlt bennem, hogy egy rendes magyar emberben mindenképpen van egy kis kuruc beütés, és a legjobb kurucok a Csemadokban „teremnek”. Pártállami befolyás ide vagy oda, a kevés kivételt leszámítva ez bizony így is volt. Mindenki, aki a filozofáláson és kesergésen túl tenni is szeretett volna valamit a nemzetért, a Csemadokban keresett és talált is általában érvényesülést.

Azóta persze sokat változott a világ. Vagy mégsem? Mert azóta ugye szabad politizálni és politikai úton többet elérhetünk, mint a kultúra lámpásait gyújtogatva. Vagy mégsem? Meg aztán: nem csak Csemadok van a világon. Itt ez a sok kulturális és polgári társulás. Néhányuk előtt magam is kalapot emelek, mert, ha pénzhez jutnak, valóban csodálatos dolgokra képesek. De mi van, ha nem? Vagy mi lesz addig, amíg újra anyagi forrásokhoz jutnak?

Szögezzük le: a csemadokosok ingyen is művelik a kultúrát. Akkor is, ha éppen nincs konjunktúra hangulat. Nehéz őket manipulálni, miután nem kapnak semmit. Megmaradnak igaz őrzőknek, hiszen nem kell a pártok, pontosabban pártoskodó oligarchák hatalmi és gazdasági érdekei fölött őrködniük, csak a nemzet értékei fölött.

Sokan mondják nevetséges, 80 körüli asszonyokkal az uszályotokban ugyan mire vagytok képesek? Hát például egymás megbecsülésére! Mindenki megbecsülésére, aki csak egy kavicsot is hozzátesz a nemzet oltárának építéséhez.

Újabban azt mondogatják: túl sok a Csemadok-tag az egyik párt listáján. Én meg azt mondom, kevés. Sokkal többen kellene lennünk! A másik párt listáján is... Bár ez fából vaskarika, mert ha így lenne, csak egy lista lenne!

Farkas Tibor