Bárdos Gyula: A jubileumi esztendő küszöbén

A Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség, közismert nevén a Csemadok, a küszöbön álló új esztendőben megalakulásának háromnegyed évszázados jubileumát ünnepli. Ez jó alkalmul szolgál egyrészt az elmúlt időszakra való visszatekintésre, a legfontosabb események felelevenítésére, másrészt pedig az eddigi tapasztalatok alapján az új kihívásokra való felkészülésre.

A jogfosztottság és a hontalanság éveit követő időszakban alakult meg 1949 márciusában a kulturális szervezet, amikor az akkori pártállam már nem tudta, nem merte teljes mértékben figyelmen kívül hagyni a felvidéki magyarok anyanyelvhasználata és a magyar kultúra iránti igényét. Fogalmazhatunk akár úgy is, hogy egy olyan új szervezet jött létre, amelyet nem olyannak képzelt el az akkori vezetés, mint amilyenné vált, de kénytelen volt megtűrni, elviselni.

A társadalmi életünket kutató szakemberek véleménye szerint a Csemadok a kezdeti szervezési nehézségeket viszonylag gyorsan leküzdve a lehetőségekhez képest sikeresen indult el, s komoly eredményekről tudott számot adni, amelyek jó alapul szolgáltak a későbbi szerteágazó, a hagyományok megőrzését, illetve az anyanyelvi kulturális élet megszervezését lehetővé tevő tevékenységhez.

Már két évvel a szövetség megalakulása után új kulturális lapot indított Fáklya címmel, a Népes népművészeti együttes komoly szakmai sikereket ért el, s az ötvenes évek elején az akkori Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó is a Csemadok keretében működött.

A kulturális szövetség az 1968-as események során is meghatározó szerepet töltött be, hiszen a gyakran idézett Állásfoglalása, majd pedig az alkotmánytörvény-tervezete már az önigazgatás és az érdekérvényesítés alapjait rakta le. Mi, csemadokosok, büszkék vagyunk arra, hogy már az akkori tervezet pontosan megfogalmazta a számbeli kisebbségben élő közösségek jogállását, illetve annak érdekében szükséges jogalkotási folyamatot.

A szövetség nagy árat fizetett szókimondásáért, bátorságáért, karakán kiállásáért az ún. Prágai tavasz során. Az akkori politikai garnitúra félreállította a szervezet hiteles vezetőit, az értelmiségiek jelentős részének teljesen ellehetetlenítette és megakadályozta társadalmi érvényesülési lehetőségeit is.

A várt fejlődés helyett a visszarendeződés, illetve a kettős beszéd időszaka következett, amikor mást mondott a hivatalos vezetése a szervezetnek és másképp cselekedett a helyi, valamint a regionális vezetők nagy része, a sok bátor csemadokos. Szinte a csodával határos módon az ún. normalizáció időszakában és az azt követő években is sikerült megőriznie hitelességét a kulturális szövetségnek, ez egyértelműen a vidéki és a helyi szervezetek magyarságmegőrző, illetve közösségszolgáló munkájának volt köszönhető.

Fontos fordulópontot jelentett, amikor az elmúlt évszázad nyolcvanas éveiben a Csemadok vezetése és tagsága egy emberként állt ki a magyar nyelvű oktatás felszámolását célzó elképzelésekkel szemben. Komoly társadalmi, politikai és közéleti eredményként könyvelhető el, hogy sikerült megmenteni a felvidéki magyar oktatást, s ebben a harcban meghatározó fontosságú szerepet játszott a Csemadok.

A kulturális szervezet – politikai képviselet hiányában – tulajdonképpen a csehszlovákiai magyarság mindeneseként nemcsak a közművelődést szervezte, hanem a nemzeti identitás megőrzése szempontjából kulcsfontosságú területeken is meghatározó szerepet játszott.

A rendszerváltozás éveiben ismét forradalmi változások lehetőségei merültek fel, s nem véletlen az sem, hogy a szervezet tagjai közül kerültek ki azok a politikai, társadalmi és közéleti vezetők és szereplők, akik megpróbáltak élni az új lehetőségekkel.

Hét és fél évtizeddel a Csemadok megalakulását követően van mire visszatekintenünk, van mit felmutatnunk elődeinknek köszönhetően. Hálával tartozunk mindazoknak, akik a teljes jogfosztottság éveit követően éltek a lehetőségekkel és az eltelt évtizedekben mindig a közösségi érdeket, a megmaradást tartották szem előtt. Köszönettel tartozunk azért, hogy olyan szervezete van magyarságunknak, amelynek eredményeképp megélhetjük nemzeti hovatartozásunkat.

A jubileumi esztendő küszöbén ne feledkezzünk meg azokról, akiknek önfeláldozó, lelkes munkája számunkra is lehetővé teszi a közösségi munka folytatását. Nekik köszönhető, hogy kulturális, társadalmi és közművelődési szövetségünk túlélte az országot, amelyben létrejött, s az azt követő időszakban is hű maradt anyanyelvéhez, magyarságához.

Fontos tudatosítanunk, hogy a  lehetőségek, a módszerek ugyan változnak, de a feladat, a közösség szolgálata megmarad. Élni kell a kínálkozó új lehetőségekkel, kreatív, korszerű módszerek alkalmazásával kell bevonnunk a tevékenységbe az ifjú nemzedék tagjait, hogy saját szülőföldünkön magyarként tudjunk boldogulni az elkövetkező évtizedekben is.

Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke