Számomra a Csemadok = éneklés, színjátszás, bálozás, kirándulás, ismerkedés, szavalás, szervezkedés, próbák, szórakozás, kézműveskedés, megemlékezések, táborok, kiállítások, műemlékek, hagyományőrzés, találkozás hírességekkel, barátságok és még sorolhatnám… A lényeg azonban az, hogy mindez anyanyelvemen, magyar nyelven.
Édesapám mellett a szervezésben nőttem fel. Már kis gyerekként, éveken keresztül jártam vele a rendezvényekre. Nélküle pedig a próbákra. A csemadokos asszonyok tanították be nekünk, gyerekeknek különböző alkalmakra a műsorokat: dalok, rövid színdarabok, mely közben rengeteget lehetett szórakozni. Játszva tanultuk meg elődeink nótáit. Később, tinédzserként is igényeinkkel a szórakozásra ezekhez az emberekhez, csemadokosokhoz fordultunk, de nagyszerű élményeim vannak a gyerekkori kirándulásokról is.
Később természetes volt számomra, hogy Csemadok-taggá váljak és idővel átvegyem az előttem tevékenykedőktől a szervezést, hiszen ezt láttam, ebben nőttem fel. Talán mégis igaz az, hogy a gyerek azt viszi tovább, amit otthon lát, amit otthonról kap. Hát én ezt egyszerű emberektől kaptam. Nem volt túlfilozofálva, túlpolitizálva, nem voltam rákényszerítve, egyszerűen csak természetes módon ebben éltem és nevelkedtem.
Jelenleg a Csemadok Lekenyei Alapszervezetének vagyok az elnöke, és a Rozsnyói Területi Választmány tagja. Véleményem szerint ez a nagy múltú szervezet az, amely lehetőséget nyújt, és bizonyos fokig biztosítja nyelvünk és nemzetünk megmaradását itt Felvidéken is. Megjegyezném, hogy ez mindig a helyieken, az alapszervezetek vezetőin múlik. További jó munkát kívánva minden csemadokosnak:
Beke Beáta