Borostyánkoszorús sírjaink

Március 15-e egyszerre jelenti a pesti forradalmi (és pozsonyi, bécsi) események, eredmények ünnepét, és a 170 éve kezdődött forradalmi változás szabadságharcosai előtti főhajtást. Ez a nap azoké a hősöké, akik egy új, polgári Magyarországért küzdöttek, akár életük árán is.  Azoké a hősöké, akik a császári udvar eszmélése után nem hagyták az április törvények vesztét. Azoké, akikre ma csak névtelen szabadságharcosként gondolhatunk, és azoké, akiknek sírjai előtt tiszteleghetünk.

A Felvidéken nem csak számos jelentős eseménye zajlott a szabadságharcnak, de számos jelentős személyiség születési és nyughelye is lett e föld. A legismertebbek nevek talán Görgei Artúr, Petőcz György, Jeszenák János és Rázga Pál. Az itteni magyarok szabadságharc melletti elköteleződését mutatja, hogy 1848. szeptember 4-én a megyei közgyűlés Pozsonyban három század önkéntes kiállításáról döntött. A megyei tisztikar szinte teljes egészében jelentkezett. Először Miavánál, majd Breznó vidékén és Trencsén mellett Balthasar Simunich betörésekor. A horvát tábornok 1848 októberében ötezer fős sereg élén tört be Felvidékre, október 28-án pedig a kosztolnai ütközetben vereséget mért Ordódy Kálmán nemzetőr őrnagy egységére, majd Nagyszombatig nyomult előre. A csata emlékét ma az 1875-ben állított obeliszk őrzi magyar és szlovák nyelvű felirattal.

A kosztolnai csata emlékműve

A csapatok itt, akárcsak Nagyszombatban, vereséget szenvedtek, majd egy részük Görgei táborához csatlakozott. A Vág-völgyi hősök közé tartozik Mednyánszky László honvéd őrnagy, aki 1849. június 5-én lett vértanúja a magyar szabadságnak. Sírja ma Beckóban, a temetőben található, mely Piller Györgyné, Pécsi Fruzsina gondozásának köszönhetően menekült meg az enyészettől. Szintén ebben a temetőben nyugszik Dubniczky András honvéd hadnagy családi kriptában.

Mednyánszky László sírja a beckói temetőben

Dubniczky András sírboltjánál Beckóban

Trencsénben Breznóbányai Mikovényi Károly (1813-1898) honvéd alezredes nyugszik, aki 1849. június 13-án sebesült meg. Sírfelirata Gyulai Pál 1869-ben Jeszenák sírjára írt sorait idézik az utolsó sor átírásával: „Szerette hazáját szívvel, szóval, tettel, / Védte szabadságát híven, becsülettel. / Áldozott, szenvedett. Jutalmát nem kérte, / S nem küzdhetve többé, mankóval beérte.”

Mikovényi Károly síremléke Trencsénben

Az ő cselekedetei és emlékük előtt tisztelgett március 15-én a Pro Patria Honismereti Szövetség, a Csemadok Országos Tanácsa, Szenci Területi Választmánya és a Petőfi Sándor Program pozsonyi ösztöndíjasa. A sírokat és szabadságharcos hőseink emlékét kikezdő borostyánkoszorúk helyére a trikolórral díszítettek kerültek.

Forrás: Görföl Jenő – Kovács László: Hol sírjaik domborulnak…

Bedi Kata