11 - Kiss Béáta, a Csemadok Országos Tanácsának tagja (3 341)

A Csemadokba beleszülettem. Édesanyám, aki egészen fiatal korától volt szervezője, művelője a csemadokos létnek, már kicsi koromtól rendszeresen magával vitt a rendezvényekre. Gyakran a még életkoromhoz mérten komolynak tűnő előadásokat, beszélgetéseket, találkozókat is néma áhítattal ültem végig, s arra gondoltam, egyszer majd én is…. Csodáltam a felnőtteket, a vezetőségi tagokat, színjátszókat, táncosokat, s elragadott a közösségi munka varázslatos világa. Gyermekként kívülállónak éreztem magam, s nagy volt bennem a vágy, hogy közéjük tartozzam.

Így is lett. Hamarosan kisebb feladatokat kaphattam. Majd főiskolás éveim alatt a Jugyik elnökeként (az ifjúsági klub akkor a Csemadok nyitrai szervezetéhez tartozott), tanulmányaim végeztével hazatérve pedig a lévai alapszervezet vezetőségi tagjaként teljes joggal ugorhattam a művelődésszervezés végtelen tengerébe. Végtelen, mert ha az ember beleveti magát, sosincs vége. Sok mindenbe belekóstoltam. Klubtevékenység, néptánc, karének, játszóház….

Szerveztük, szervezzük ma is az ünnepi megemlékezéseket, koszorúzásokat is. Az élet úgy hozta, hogy ma már egy másik alapszervezetben működöm, de a Lévai Területi Választmány alelnökeként az egész járásban történő munkához van közöm. OT- tagként pedig rálátásom van a szervezeti élet egészére. Sokat változott a kor, mások a lehetőségek, a kihívások. Kulturális területen is nagy a választék, a kínálat. A Csemadok szerepe átalakult bizonyos mértékben, de még mindig fontos helyet tölt be a felvidéki magyar társadalomban, az én életemben is. Úgy érzem, az a létforma, melyet a csemadokosok élnek, nem hasonlítható semmihez. Hisz tömegeket mozgatnak meg, közösségért dolgoznak, pályáznak, szerveznek, mindezt a szabad idő, gyakran a család, gyermekek „rovására”. S mindezt szigorúan önkéntes alapon, anyagiasságtól mentesen, a közösség iránti elhivatottság okán. Ezért van még ma is, oly sok évtized után létjogosultsága.

Az én személyes életemben pedig szintén nagyon fontos. A Csemadok által váltam közösségi emberré. Itt tanultam meg sok mindent, ami ma fontos számomra. Nem elsősorban csak a szervezés titkait, hanem az emberekkel való együttműködős, az empátia, megértés, az értékelés, a közösség tisztelete és szeretete fontos értékeit. S ezek azok az értékek, melyek nemcsak az egyén, hanem a felvidéki magyarság hasznára válnak, segítve a megélést, megújulást, megmaradást.

Kiss Beáta